Versenynapok száma: 35
Verseny km: 3268
Ebben az évben az Aegon-Notebookstore Team színeiben versenyeztem hazai, illetve a környező országok megmérettetésein. A hosszú tél folyamán a felkészülésem viszonylag jól sikerült, és a horvátországi edzőtábor is hasznos volt minden szempontból, mind csapatépítés, mind egyéni erőfelmérés szempontjából. A március elején tartott csapatbemutatóval lett végleges a csapat összeállítás és komoly támogatók segítségével a technikai háttér is meg lett teremtve kemény küzdelem eredményeként, ami a csapatvezetőnk Lukács Zoltán érdeme.
1. Az év első versenye nekem a Tihany kupa volt. Rengetegen indultak, de a jobb erőben lévő mezőny kb.50-60 főből állt. Az út kiválóan le volt biztosítva, nem volt szembejövő autó, köszönet ezért a szervezőknek. Lassú rajttal indultunk egészen a parti úton az un. szerpentinig, ahol kis várakozás után elrajtoltunk. A révig nyugodt tempóban mentünk, és a kanyar után jött az első emelkedő. Itt a hagyományokhoz méltóan rögtön megindultam, de nem teljes erőből, csak annyira, hogy kicsit megrostálódjon a mezőny. A második dombon már befogtak, így nyugodtan beálltam a sorba. A 2. és a 3. kör kisebb akciókat leszámítva nyugodtan telt, közepesen erős tempóban. A 4. körben kicsit spórolósra vettem az emelkedőt és ezért a dombtetőre frissen értem fel a megmaradt mezőny elején. A lejtmenetben aztán megindultam és a nagy oldalszél ellenére el tudtam szakadni. A Müllner Zoli jött velem, de nem vezetett semmit. Nem érdekelt nyomtam tovább, és amikor leértünk a parti útra akkor láttam, hogy a Tóth Ati és Bruckner Ferdinánd jönnek, de a mezőny sehol. Ekkor négyen már összeálltunk és mentünk egy jó egyenletes tempót. Elkezdődött az 5. kör, ami sajnos nekem az utolsó volt a korcsoport miatt. Tihanyban a dombtetőn a motoros szerint 1 perc előnyünk volt. A síkon gondolkoztam, hogy megyek még egy kört, de végül elköszöntem a három szökevény társtól, és a cél felé vettem az irány. Így sikerült ezt a távot (5 kör+szerpentin) megnyerni.
2. A következő verseny az Egyéni időfutam Budapest-bajnokság – Tahitótfaluban volt. Itt nem nyújtottam maradandót, mivel az időfutam nem tartozik a kedvenc versenyszámaim közé. Egy hosszú edzésnek jó volt, az nap 136 km lett a vége. Mellesleg az időeredményem 26:38 volt, ami a 37. helyre volt jó, korcsoportban pedig a 6.
3. Következő héten, húsvét hétfőn Ausztriában vett részt a csapat a Flachgauer Radsporttage nevű, versenyen Neumarkt am Wallersee-ban. Itt sajnos nem sikerült végig menni a főmezőnnyel, mert sajnos belekeveredtem egy tömegbukásba, és már nem értem fel az elejére. Maradt a kilométergyűjtés jellegű versenyzés egy dögsorral.
4. A következő hétvégén, szombaton rendezték a KSI kupa SCWINN-CSEPEL HEGYIVERSENY-T a Mészégető körben. Itt nem éreztem magam túl jól, az idő sem kedvezett nekem, a lényeg, hogy feladtam a küzdelmet és idő előtt kiálltam.
5. Egy hét múlva következett a Tour de Dabas 80 km-es verseny, ami egy hosszabb országúti körből, és 10 körös városi körözésből állt. Viszonylag nagy tempó volt az egész versenyen, sajnos több bukás is tarkította az eseményt. Én a kritérium jellegű részen kimondottan élveztem a versenyt, de sajnos a legelsőktől kicsit lemaradtam. Amatőr kategóriában 12., korcsoportban 4. lettem.
6. Következő szombaton a 106 km-es GP Trnava versenyen voltunk Szlovákiában. Ideális időben és nagyszerű szervezés mellett sikerült viszonylag jól menni. A végső elmenésben ketten voltunk a csapatból, Verebélyi Viktorral. Sajnos a helyi sprinterekkel nem tudtuk felvenni a versenyt, így a 7. helyre sikerült beérnem.
7. Ezután következett egy másik szlovák verseny a 140 km-es GP Krupina. Ez egy kicsit nehezebb terepen zajlott, mint az előző héten, de itt is jó hangulat és kiváló rendezésben volt részünk. Nekem a csapattársak segítése volt a feladatom, ami annyiban sikerült, hogy egy kritikus hegyi szakaszon megszakítottam a sort, így jó páran megúsztak mögöttem. Ez után a szlovák ellenfelek rosszindulatú megnyilvánulásaik dacára nem vezettem semmit, mivel az embereim elől voltak. Konkrétan majdnem megvertek, de a cél érdekében el kellett viselni a kellemetlen viselkedésüket. Végül a 18. helyen fejeztem be a versenyt.
8. Újabb hétvége, újabb verseny. Tour de Túr következett Mezőtúron. Ez csapattársamnak, Pályi Csabának a hazai versenye volt, tehát itt is az ő támogatása volt a feladat. Teljesen sík terepen, több fordítóval tarkított távon Csaba sikeresen megcsinálta az elmenést egy sorral, tehát nekem már csak a korcsoport értékelésben maradt esélyem a jobb eredményhez, amit sikerült megnyernem. Itt kell köszönetet mondani Csabi családjának a verseny utáni vendéglátásért, és a finom étkekért, amiben részünk volt.
9. A következő hétvégén az év egyik legdurvább versenye következett. A Kínok Kínja (Erste Tour) Esztergomban. A név itt teljesen stílszerű volt, hiszen piros jelzéses ítéletidőben, kegyetlen hidegben zajlott a verseny. Viszonylag hamar megvolt a nyerő elmenés, amiben benne voltam én is. Sajnos a verseny 2/3-nál volt egy krízisem és leszakadtam. Addig viszont sokat segítettem Verebélyi Viktornak, de sajnos ő defektet kapott egy döntő pillanatban és „csak” második tudott lenni. Én a 9. helyen érkeztem meg, korcsoportban a 2. lettem.
10. Csak hogy ez a hétvége se teljen verseny nélkül elindultam az Everest Versenyen, ami a Valkói körben volt. Ez tényleg csak az edzés jegyében zajlott, de még éreztem az előző heti terhelés hatását. Elég fáradt voltam, de sikerült az 5. helyen beérnem a célba.
11. Egy hét múlva újra Ausztria volt a következő verseny helyszíne. A Tschibo kupához tartozó 20.Raiffeisen Radklassiker rendezvény Bécs és Wiener Neustadt - Laßnitzhöhe között zajlott. A verseny első része sík terepen ment, majd egy hosszabb emelkedő rostálta meg a népes mezőnyt. Itt én is lemaradtam egy kb. 20 fős sorral. Sajnos a verseny végső küzdelmében már nem vettem részt a limitidő begyűjtése miatt. Így is sikerült 130 km-t versenyben eltölteni.
12. A 2010-es év leghosszabb hazai versenyének az ideje jött el a következő szombaton. A Tour de Pelso egy tradicionális sportesemény, ami óriási tömegeket vonz. A szervezők nagyon okosan több mezőnyt alakított ki, azért, hogy mindenki megtalálja ez erőviszonyaihoz legjobban illő társaságot. Alapjában véve az amatőr verseny jellege megmaradt. Rajt után egyből egy határozott tempó alakult ki, ami főként a biztonságot szolgálta. Előző években sok bukás volt a lassú tekerés miatt, ami bizonytalanná tette a haladást. Én szívesen vállalkoztam szökések kezdeményezésére, de nem nagyon lehetett elmenni a nagy tempó miatt. A táv fele után végül sikerült a döntő szökésben benne lenni, de fontosabb volt, hogy két csapattársam, Molnár István és Simon Balázs is itt volt. Ők végig kitartottak az élen, nekem viszont gondjaim támadtak a hirtelen meleg miatt és sajnos görcsökkel kínlódtam. Vissza maradtam a főmezőnybe és a 35. helyen fejeztem be a versenyt 4:53:16-os idővel, ami a korcsoportom 4. helyére volt jó.
13. A következő vasárnap is a Balatonnál volt a verseny. Tihanyban rendezték az Erste Tihany kupát. Itt is két mezőny volt, a versenykiírás szabályai miatt. Én az amatőrversenyben indultam, ami valamivel népesebb volt az úgynevezett profi kategóriásokhoz képest, de túl nagy különbség nem volt a színvonal között. Itt is nagyszerű volt a rendezés, és az útvonal is ismerős volt már. A cél volt kicsit különleges a meredek hegyi befutó miatt, de az is nagy élményt jelentett. A 11. helyen végeztem, a korcsoportot sikerült megnyernem.
14. Az Amatőr Kupa sorozat részeként rendezték meg a Giant Kupát Győmrő-Monor-Tápiószentmárton és vissza útvonalon. Lassúrajttal indultunk el, majd a falu határában kijelölt éles rajttól elkezdődött a verseny. A tempó közepesen erős volt, kisebb megindulásoktól eltekintve viszonylag egyenletes. Igyekeztem a mezőny elején tartózkodni és az esetleges akciókra reagálni, illetve komolyabb elmenésbe belekerülni. Az út kicsit rossz minőségű volt, és a helyismeretemet kihasználva az egyik húzósabb kanyarban sikerült a mezőnytől elszakadnom. Jordán Peti és Specziár András társaságában próbáltam egy komolyabb szökést kiharcolni. Káva utáni emelkedőn látszott, hogy a fölfelé menet nekem ment a legjobban, síkon viszont a két szökevénytárs tempómenésében bíztam. A fordítóig szerettük volna megtartani az előnyünket, mert onnan hátszélben haladhattunk vissza. Sajnos András megadta magát, így ketten nem sok esélyük volt. A KSI SE. fiatal versenyzői Stubán Ferike vezetésével felhozták a mezőnyt és Tápióbicskén utolértek. Ekkor megpihentem egy kicsit kb. 5 km-t, majd a fordítóban élre álltam és próbáltam legelöl fordulni. Itt is ismertem a helyi viszonyokat, és sikerült elgurulnom. Egy darabig mentem egyedül, de senki más nem akart magánakciót csinálni, én is jobbnak láttam bevárni a mezőnyt. Ekkor már látszott, hogy nem sok esély van a komolyabb szökésre, innentől már csak a mezőnyben pihentem és készültem a sprintbefutóra. Monort elhagyva Péteri faluban kezdődtek a végső akciók. Én az abszolút 16. helyen érkeztem, korcsoportot sikerült megnyernem.
15. Eljött a Magyar Országúti Bajnokság ideje. A csapat érdekeket előtérbe helyezve a Senior OB helyett a Tiszagyendán rendezett bajnokságon indultam. Az ország legjobb kerékpárosai között versenyezni mindig nagy élmény, és nagy kihívás, de a cél Molnár Pisti U23-as bajnoki címe volt. A táv feléig tudtam tartani a lépést a főmezőnnyel, majd miután leszakadtam, a célom a verseny értékelhető helyen való befejezése volt. Ez sikerült is, 15. lettem több mint 20 perces hátránnyal.
16. A következő hétvégén rendezték a nagy hagyományokkal rendelkező Gemenc Kupát. Az idén sajnos anyagi gondok miatt nem tudták a rendezők az UCI kategóriás státuszt megszerezni, de köszönet érte, hogy a lehetőségekhez képest életben tartották ezt a nagyszerű versenyt. Szombaton az 1. szakasz egy 120 km-es táv volt, a Kálvária tetőn lévő céllal. A tolnai dombok között kialakult több kisebb sor, én a másodikkal tudtam megjönni a 12. helyen 9:45 hátránnyal. Szeniorként külön értékeltek, ezért kategóriában nyertem a szakaszt. Másnap két etap volt: egy 2 km-es hegyi időfutam, és egy lámpafényes kritériumverseny. Az időfutamban 15. lettem 29 mp hátránnyal. Korcsoportomat itt is sikerült megnyernem, az összetett értékelésben is vezettem, tehát az esti kritériumon csak végig kellett menni. Ez sikerült is, és ezzel elég eredményesen zártam ezt a hétvégét. Abszolút értékelésben a 15. helyet szereztem meg.
17. Egy hét múlva vasárnap következett a Turul Kupa Tatabányán. Ezen a versenyen is népes mezőny jött össze. Az Aegon-Notebookstore csapat teljes létszámmal jelen volt, és komoly esélyesként Molnár Pisti volt a csapat első embere. A verseny folyamán kialakult élmezőnyben többen képviseltük a csapatot és Pisti nagyszerű formában mutatta, hogy képes a végső győzelemre is. Én az ellenfelek szökési kísérleteit próbáltam meghiúsítani, azért, hogy a végén a hegyi befutóban csapattársam kedvező helyen legyen. Végül 8. lettem és a korcsoportomban az 1. helyet sikerült megszereznem. Fontos volt még, hogy az első tíz helyezett között négyen voltunk a csapatból.
Tizenhét hét után jött egy versenyektől mentes hétvége, amikor pihenés képen egy jó kis strandolást iktattam be a kemény versenyszezonba.
18. Ezután következett az idei év legnehezebb időszaka. Jöttek a több napos nemzetközi versenyek, nagyon erős profi csapatok társaságában. Először a négy napos öt szakaszos Székely Körversenyre utaztunk, ahol én minden szakaszon a versenyben maradásért küzdöttem. Hat versenyzővel és három kísérővel képviseltük országunkat a régió egyik legkeményebb körversenyén. Itt minden volt ami az országúti kerékpársport nehézségét jelenti: rossz utak, rettenetes bukások, kegyetlen menések, és sajnos túl szigorú versenybíráskodás is. Az első két szakaszon sajnos komoly időhátrányba kerültem, de a limitidőn még belül voltam. Huszár Petivel mentünk nagyon sokat együtt, és egymásban tartottuk a lelket. Talán ennek köszönhető, hogy sikerült befejeznünk a versenyt, és az utolsó szakaszon, az iszonyú időjárási körülmények ellenére még élveztük is a Csíkszereda városában rendezett kritérium versenyt, ami közel 100 km volt. Végül az 51. helyen fejeztem be a versenyt.
19. Az idei második versenyzés nélküli hétvége után egy Szlovákiai verseny következett a ROZPIS 2 napos Jaslovské Bohunce település környékén. Első nap egy 18 km-es időfutam volt, másnap egy 120 km-es mezőnyverseny. Itt a korábbi szlovák versenyekről már ismert csapatokkal találkoztunk, akikkel bátran felvettük a versenyt. Nekem a második nap marad emlékezetes, nem csak a verseny elején történt defekt miatt, hanem mert az utolsó húsz kilométeren sikerült ellépnem a főmezőnytől és összetettben javítani tudtam a nem túl jó helyezésemen. 17. lettem 3:04 hátránnyal.
20. A következő hétvégén rendezték hazánk egyetlen UCI kategóriás versenyét. Pénteken bemelegítésként a GP Szolnok kritérium versennyel hangolódtunk a nemzetközi színvonalhoz. Sajnos a rendezés nem sikerült túl európaira, de komoly probléma nem volt a versenyzők részéről, egy jó bulinak tekintettük.
21. Másnap az igazi 1.2 kategóriájú 4.GP Betonexpressz verseny alkalmával itthon is érezhettük a gyors kerékpározás szépségeit. Először Tiszagyendáról Fegyvernek felé mentünk, majd vissza. A vissza felé vezető úton sikerült belekeverednem egy elmenésbe, de sajnos túl sokan voltunk, és nem volt elég összhang, ezért utolért a mezőny, még Tiszagyenda előtt. Ezután mentünk az OB-n már ismert körbe, a Tisza-töltésen. A verseny érdemi része ekkor kezdődött, ami nekem már túl erős volt. Sajnos kiállni kényszerültem, de az a közel 120 km amíg versenyben voltam egy élmény volt.
22. Vasárnap sem pihentem. Gyöngyös és Kékestető között rendezték a 2. Velo.hu Kékesi csúcstámadás nevű versenyt. Verebélyi Viktorral mentünk el egy kicsit levezetni az előző napi megterhelést. Elterveztük, hogy itt a Viktornak kell nyerni. Ennek fényében kezdtem a lószólgatásokat, azért, hogy megrostáljam egy kicsit a mezőnyt. Mátraháza után már csak 6-8 ember maradt elől, de sajnos Dancs Marcival nem számoltunk. Ő nyerte a versenyt Viktor 2., én 3. lettem. Verseny után még hazatekertünk, jó kis „levezetés” volt.
23. A következő hétvégén sem maradtam verseny nélkül. Pénteken rendezett K-90 nevű verseny arról marad emlékezetes, hogy hazánkban a felkészülésüket töltő argentin bringások is indultak rajta. A jó tempónak köszönhetően gyorsan letudtuk a versenyt, és utána nálam volt még egy kis beszélgetés, sztorizgatás a latinokkal.
24. Másnap indultunk Ausztriába, hogy vasárnap részt vegyünk Oberwaltban egy Tschibo kupa versenyen. Itt sajnos nem sikerült túl messzire jutnom, mert csapattársam Szabó Biczók Márton defektet kapott a 8. km-en, és én megvártam segíteni a felzárkózásban. Ez viszont nem sikerült, így mind a ketten egy rövidebb úton a cél felé vettük az irányt.
25. Következő héten utaztunk a Senior VB-re St. Johan in Tirol-ba. Szombat reggel barátságtalan arcát mutatta a helyi meteorológia. Zuhogó eső 10-12 fok. Gondoltuk nem lesz egyszerű a verseny, de például egy Kínok kínja-nevű sportrendezvény után lehet bármi. Csupán az esetleges bukásoktól féltünk, mint végül kiderült ok nélkül. Elmentünk a versenyirodába, beneveztünk és vártuk a 13.20.-ra kiírt rajtot. A mi mezőnyünk elég népes volt, több mint 130-an rajtoltak, de a különböző korcsoportok miatt öt hasonló peloton indult tíz perces idő különbséggel. A táv 112 km volt, egy körpályán, amit háromszor kellet teljesíteni. Komoly hegy nem volt, inkább a tempómenőknek kedvezett a verseny. Rajt után a szokásos erős tempóban kezdtük az első kilométereket egy emelkedőn. Próbáltam elől helyezkedni, ami sikerült is, az első 20 között értem fel a dombtetőre. Lefelé nagytempóban mentünk, a zuhogó eső ellenére is helyenként 80 km/h-val, de a mezőny elején ez nem jelentett problémát. A gondom inkább a hideggel volt, nagyon fáztam. Ezért is csináltam néhány megindulást, elsősorban felmelegedés céljából, meg hátha sikerül valami szökésbe belekeveredni. Szeretek aktívnak látszani a versenyen, ez általában komoly mezőnyben, többekben elismerést vált ki. Ez így történt most is, mert amikor egy kicsit megúsztam, akkor egy olasz sporttárs előzékenyen megtolt, ami nagyon jól esett. A sík részeken ritkán mentünk 50 km/h alatt és innen lószólgattak az erősek. A második kör végén alakult ki a döntő elmenés. 11-en voltak benne 3 német, 7 olasz és 1 cseh. Ezt sajnos elszúrtam egy kicsit, de a mezőnyből való elszakadás meghaladta a képességeimet. Így maradtam a „jó meleg” szélárnyékban, de fáztam, mint a dög. Az emelkedőkön valamivel jobb volt, az erőlködés miatt kicsit felmelegedtem. Az utolsó 20 km-ben a mezőny még nagyobb tempóra kapcsolt, de az elmenést már nem értük utol. Következett a mezőnyhajrá, amit sajnos csak távolról szemléltünk, de főmezőnnyel sikerült beérnem. A 71. lettem, de inkább az élmény és a verseny hangulata, ami megragadott.
26. Hazaérkezésünk után a hétvégi Mátra körre készültem, mert itt a csapatmunka volt a feladatom. Rajt után rögtön az Aegon-Notebookstore csapat emberei álltak az élre és egy folyamatos húzós tempót diktálva haladtunk. Ez pont elég volt arra, hogy ne legyen kedve senkinek jelentős szökési kísérletet csinálni, és egy kicsit a mezőnyt megrostáljuk. Mátraháza után a lejtmenetben tovább sikerült az élen lévők létszámát csökkenteni. Sajnos az őrült gurulásnak egy defekt lett az eredménye, de csapattársam, Pályi Csaba segítségével sikerült visszazárkóznom az élre. A verseny második felében a sűrű ritmusváltások okoztak nehézséget, de sikerült ott maradni a legjobbak között. A mai nap a csapatomból Molnár Pisti volt a legerősebb, és ennek megfelelően meg is nyerte a versenyt. Nekem a 10. hely jutott, a korcsoportot viszont megint sikerült megnyernem.
27. A következő verseny a Kritérium O.B. Mosonmagyaróváron volt. Itt is a csapat taktika volt a fő feladat, amit sikerült is véghezvinni, és Molnár Pisti és Szabó Biczók Marci személyében az 1. és 2. helyet megszerezni. Nekem a pontgyűjtés nem sikerült, ennek ellenére nagyon élveztem a nagyszerű pályán a kőrözést.
28. Másnap a Páros időfutam O.B.-t rendezték Dunakilitiben. Itt én csak edzés jelleggel vettem részt, és köszönöm Móricz Tominak a részvételt, és a tisztes helytállást.
29. Két verseny mentes hét után mentem a Pilis hegyi időfutam bajnokság II. fordulójára, amit Esztergom – Két bükkfa nyereg között tartottak meg. Kellemetlen esős idő ellenére, sikerült itt is maradandót alkotni. Molnár Pisti megint megnyerte a versenyt, én a 9. helyen végeztem. Már kicsit unalmasnak tűnik talán, de a korcsoportot megint sikerült megnyernem. Itt volt az Amatőr kupa sorozat összetett értékelésének eredmény hirdetése is, amiben a 2. helyet szereztem meg.
30. Az év utolsó versenye a Hegyi O.B. volt Parád és Kékestető között. Kicsit már éreztem az egész évi kemény munka miatti fáradságot, de itt még sikerült tűrhető eredménnyel befejezni a verseny szezont. Csapatunk 3 kategóriában 3 győzelemmel remekelt. Buruczki Szilárd az Elit férfi, Molnár István az U23 férfi és Zelinka Gabriella az Elit női kategóriában nyert. Én az Elit férfiak között a 9. helyen végeztem.
Ezzel véget ért a 2010-es verseny szezon, ami nem mindennapi élményekkel és időnként sok szenvedéssel zajlott, de szívesen csináltam végig. Remélem a jövő év is hasonlóan sikeresen fog zajlani, és a csapatnak is hasznos tagja tudok maradni.
